9. Miért aggodalmaskodunk az emberi társadalom fennmaradásával kapcsolatban?

A szerkezetben megvalósuló irányítás egyértelművé teszi, hogy a szabályozás és vezérlés nem távolodhat el végtelen mértékben egymástól, mert minél nagyobb távolság alakul ki közöttük, annál nagyobb visszacsapás jön létre a negatív visszacsatolás működése miatt. Láthattuk, hogy az emberi társadalomban számos olyan viszonyrendszer tárható fel, amelyek esetében hol a szabályozás, más esetekben a vezérlés kerül túlsúlyba. Ez csak úgy lehetséges, ha az ember megpróbálja kikapcsolni, vagy figyelmen kívül hagyni a negatív visszacsatolást. Ezt azért teheti meg, mert a negatív visszacsatolás alacsonyabb fokait elviselhetőnek véli (megéri áldozatokat hozni rövid-távú előnyökért), illetve a legtöbb ráhatásra adódó válasz (kihatás) csak késve jelentkezik.

Számos példával bizonyíthatjuk az ember ilyen jellegű magatartását. A mobilizáció kiterjedésével, amelyet a belső égésű motorok fejlesztése és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása tett lehetővé, az ember képes lett magát látszólag függetleníteni attól a közvetlen környezettől, amelyben él. A globalizációban voltaképpen az élettér tágul ki, a hely térré bővül. Helyesebben szólva a hely térré üresedik ki, azáltal, hogy amíg a hellyel az ember közvetlen kapcsolatban áll, a globális térrel való kapcsolat közvetett. Míg a helyben végzett cselekvéseink következményei közvetlenül jelentkeznek helyben, s ezért elkövetett tévedéseink eredményei láthatók, s kijavíthatók, addig a térben valahol megvalósuló tevékenységeket más ellenőrzésére bízhatjuk csak. Amit nem látunk, nem érzünk közvetlenül, számunkra olyan, mintha nem is létezne, olyan, amelyért nem tartozunk felelősséggel. A visszacsapás, pedig biztosan készül, de mivel közvetlen, helyben, s azonnal jelentkező fenyegetést nem jelent, így nem törődünk vele. Ebben az esetben figyelmen kívül hagytuk a negatív visszacsatolást.

A negatív visszacsatolás figyelmen kívül hagyása akkor is bekövetkezhet, ha közvetlenül érezzük, vagy előre tudjuk ezeket. A közlekedési eszközök használata például nap, mint nap emberek sokaságának halálát okozza, vagy tisztában vagyunk azzal, hogy elfogynak a fosszilis eredetű hajtóanyagok, vagy, hogy a környezetbe történő kibocsátása az égéstermékeknek éghajlatváltozáshoz, egészségkárosodáshoz, stb., vezet. Az ember úgy véli, hogy érdemes akár életeket, s akár a környezetének épségét is feláldozni azért, hogy rövidtávon élvezhesse a mobilizáció előnyeit. A közvetlenül észlelhető negatív visszacsatolásokat ezért megpróbálja kikapcsolni, vagy elhalasztani.

Az orvostudomány ma, a dominánsan megnyilvánuló felfogásában és gyakorlatában a negatív visszacsatolások elodázásán fáradozik. A fájdalomcsillapító nem a fájdalom okát, a nyugtató nem a nyugtalanság okát szünteti meg, hanem a tünet kezelésével lehetővé teszi a probléma kitágítását, az okok növekedését. Számos genetikailag meghatározott, s örökletes betegség gyógyításával fenntartja a hibás gén továbbadásának lehetőségét, a rövid-távú jobbulásért, vagy az egyed érdekéért, hosszú távú áldozatokat hoz, az egyed érdekében feláldozza a faj érdekeit. Az itt leírtak súlyos, nehezen megválaszolható kérdéseket feszegetnek, de előbb utóbb nem tehetünk úgy, mintha ezek a kérdések nem léteznének.

A fejlesztéspolitika, amely fejlődésben elmaradott térségeken, lemaradt társadalmi rétegeken akar segíteni, szintén csak a problémák kitágításában jeleskedik, amennyiben figyelmen kívül hagyja a megőrzés és fejlesztés között fennálló helyes mértéket. A versenyre alapozott fejlesztés, a gazdasági növekedés minden áron történő hajszolása lehetetlenné válik, ha az mérték felett történik. Ilyen mérték a környezet eltartó-képessége, de az emberek fizikai, szellemi, lelki terhelhetősége is. Vagyis, ha nem őrizzük meg a környezet eltartó-képességét, az emberek fizikai, szellemi és lelki egészségét, akkor a fejlesztés nem fejlődéshez, hanem problémák gyártásához vezet. 

Aggodalmunk oka tehát, hogy az ember nem hajlandó cselekedeteit úgy tervezni, hogy számoljon azok hosszú távú hatásaival, vagyis az antagonizmusok kiterjesztéséből származó visszacsapásokkal. Megítélés kérdése, de mivel az emberiség oly sok területen vétette el a mértéket, ezért a visszacsapás elkerülhetetlen.

10. Hogyan is értelmezzük tehát a fenntartható fejlődést?