23. Hogyan kezdjünk hozzá a környezeti problémák megoldásához?

Ma már mindenki tudja elméletben, hogy a környezeti problémák létrejöttét kellene megelőzni. A megelőző környezetvédelem akkor megvalósítható, ha a problémák, okozatok "megoldásának" szintjéről a problémák okainak kezelésére térünk át.

A Brundtland jelentés felismerte, hogy a világban létező problémák egy rendszert alkotnak. Viszont ha egy rendszert alkotnak, akkor a végső oknak is azonosnak kell lennie. A végső ok felderítése reményt adhatna arra, hogy onnan kiindulva megoldjuk válságainkat. A rangsorolt válságkezelés (a ma divatos prioritásállítás) nem vezet el még a célzott probléma megoldásához sem, viszont könnyen okozhat még több problémát más válságterületek számára. Sajnos, az éghajlatváltozás esetében is "jó úton vagyunk" a felé, hogy kialakítsuk az éghajlatváltozás elkülönített szakpolitikáját, s kiragadva a környezeti problémák rendszeréből, más területeken okozzunk gondokat.

A fenntartható társadalom érdekében tehát a problémamegoldás új módszerét kell megkeresnünk. Félre kell tennünk az okozatok puszta gyógyítását, s az okokat kell felderíteni, s kezelni. Logikus az a meglátás, hogy amíg egy probléma oka fennáll, addig az okozat bővítetten fog újratermelődni.

Az ok-okozati összefüggések felderítésében segíthet nekünk az Európai Környezeti Ügynökség modellje, amelyet a környezeti indikátorok kialakítása érdekében javasolt. A DPSIR modell neve a hajtóerők (Driving force), terhelések (Pressure), állapot (State), hatás (Impact) és válasz (Response) kezdőbetűiből tevődik össze. A modell hajtóerőkön a különböző emberi tevékenységeket meghatározó feltételeket és a tevékenységek rendszerét érti. A környezeti terhelések a különböző tevékenységekből, pl. mezőgazdálkodás, közlekedés, stb. (hajtóerőkből) keletkeznek. A terhelések alapvetően három félék, az erőforrások kitermelése és felhasználása, a térfelhasználás, és a környezetet érő kibocsátások. A három terhelés egyszerre valósul meg, egymástól nem elválaszthatók. A terhelések egy adott környezeti állapotot érintenek, amely a terhelés következtében megváltozhat. Ha az állapot változik, akkor környezeti hatások jönnek létre. Amennyiben a hatásokat kedvezőtlennek ítéljük meg, intézkedéseket hozunk. Ezek a válaszok, annak érdekében, hogy módosítsuk a hajtóerőket. A módosított hajtóerők remélhetőleg csökkentik a terheléseket, az állapot nem változik, a negatív hatás elmarad, amennyiben helyes választ fogalmaztunk meg.

Nézzük mindezt az éghajlatváltozás példáján. Az éghajlatváltozást létrehozó terhelés többek között, az üvegházhatású gázok kibocsátása. A kibocsátások a különböző tevékenységekből származnak, pl. energiatermelés, mezőgazdaság, közlekedés, stb. A terhelések módosítják a környezet állapotát, és szokatlanul rövid idő alatt létrejön a föld felszínének felmelegedése. Az éghajlatváltozás számos környezeti hatással jár együtt, mint pl., a mezőgazdasági terméskilátások bizonytalansága, új kórokozók megjelenése, fajok pusztulása, stb. A válaszok az éghajlat-politika eszközei, mint pl., az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését célzó Kiotói jegyzőkönyv, vagy az Európai Unió kibocsátás kereskedelme, stb. A válaszok energiatakarékosságra, magasabb hatékonyságra kellene, hogy ösztönözzék a termelést, ezzel módosítva az un. hajtóerőket.

Általános elvként kell leszögeznünk, hogy a rendszerben létező problémák azok végső okai felől bonthatók le. Beszéljünk éghajlatváltozásról, éhínségről, vagy terrorizmusról a végső ok közös. Állítsuk fel a problémák ok-okozati rendszerét!

A hajtóerők, amelyekből a terhelések származnak szintén bonyolult ok-okozati hálót alkotnak. Amennyiben a környezet állapotának és az ezt meghatározó okoknak a viszonyát jéghegyként ábrázoljuk, úgy a jéghegy csúcsa a környezet állapota. A jéghegy csúcsa, amit látunk, amit érzékelünk, amit képesek vagyunk megmérni. S valóban az éghajlatváltozás, mint okozat jól mérhető. A jéghegy többi részét elrejti azonban a tenger, pedig ez a tömeg határozza meg a jéghegy csúcsát. Mi van a mélyben?

A környezet állapotát közvetlenül a termelés és fogyasztás, szolgáltatások szerkezete, az infrastruktúrák kiépítettsége, a településszerkezet, térszerkezet szabja meg. Ezeknek közvetlen a kapcsolata a környezet állapotával, hiszen ezek foglalják magukba az emberi tevékenységeket (az egyes szektorokat: ipar; mezőgazdaság, energiatermelés; közlekedés, stb.,) amelyekből a terhelések származnak. Nevezzük ezt a szintet strukturális szintnek.

Az, hogy milyen a termelés és fogyasztás szerkezete, s az egész strukturális szint, azt közvetlenül az intézményrendszer szabja meg. Intézményrendszeren a jogi és közgazdasági szabályozók rendszerét, a közigazgatás felépítését, az oktatás, egészségügy, szociális ellátás, biztonság, igazságszolgáltatás szerveződéseit értjük, sőt ide tartoznak a legkülönbözőbb mutatók is, továbbá az információ-kommunikáció rendszere. Ez a szint az intézményrendszer szintje.

Az intézményrendszer sem véletlenül alakul ki, az intézményrendszerben a társadalom kultúrája tükröződik vissza. Itt külön kell vizsgálni az egyéni és társadalmi szinteket. Mindkét esetben a kiindulás az értékek tartománya, amely a legmélyebben fekvő oka minden jelenségnek, problémának. Az egyén szintjén az értékek szabják meg a követett szokásokat, a tudást, a szemléletet, az érzéseket, s végső soron a viselkedést. A társadalomban az értékek mentén alakul a filozófia, a politika, a stratégiák, a szakpolitikák, illetve az ezekre épülő tervek és programok.

A társadalmi és környezeti problémák közös gyökere mindig a kulturális szinten keresendő, s ha nem részproblémákat, hanem egyetemes problémákat kívánunk megoldani, akkor a változtatásokat mindig az értékek szintjén kell kezdeni. A környezeti részproblémák megoldása a strukturális szint. Mivel a szerkezet megszabja a funkciót, a társadalom berendezkedése, annak működését, így csak akkor lehet új funkciót elvárni, ha szerkezeti változások történnek.

Az egyes szinteken lévő problémák kezelése soha nem az adott szinten, hanem mindig a megelőző szinten lehetséges, mivel az adott szinten lévő probléma oka az előző szinten létezik.

A környezet minőségének végső oka tehát, a társadalom által hordozott értékekben rejlik. Ha változtatni kívánunk a környezet állapotán, az okozaton, akkor az okon, tehát az értékeken kell változtatnunk. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy az okozat visszahat az okra. Egy rossz minőségű környezet egyesekben értékváltást kényszerít ki, másokban a problémát létrehozó értékeket erősíti meg.

Ha az értékeken változtatunk, akkor az összes többi hálózati elem is változni fog, más ismereteket tartunk majd fontosnak, s azokat fejlesztjük, változik a szemlélet, az erkölcs, más megközelítéseket alkalmazunk, s más politikákat. Ezek következtében változik az intézményrendszer, majd változik a termelés és fogyasztás szerkezete, s maga az okozat, a környezet állapota.

Kiinduló pontunk az értékek. Teljesen nyilvánvaló, hogy a társadalomnak fel kell hagynia az értékek rangsorolásával, nem helyezheti a társadalom első helyre az anyagi jólétet, a különböző értékek között egyensúlyt kell teremteni. Ha az értékek egyensúlya megteremtődik, akkor tudásunkat az értékekhez tartozó tudások egyenletesen fogják kitölteni. Nem dominál majd az anyagi értékek megvalósításához tartozó technikai tudás, szeretnénk sokat tudni a technikai tudás környezeti, társadalmi vonatkozásairól, szeretnénk megismerni, hogyan működik környezetünk, s a társadalom. Ha kiegyensúlyozzuk ezeket a tudásokat, javul a szemléletünk, bölcsebbek leszünk, s javul az erkölcsiségünk is, mert nemcsak önző, rövid távú érdekekre figyelünk majd, hanem az érdekek egyensúlyára. Mindez új megközelítéseket jelent majd, s a társadalom új értékei új politikákat hívnak életre, amelyek változtatják a torz értékorientáción alapuló intézményrendszert. Az intézményrendszer elmozdul ágazati létezéséből, hiszen az értékek, és tudások integráltsága ezt megköveteli. Végül az intézményrendszer körbe ír egy olyan termelési és fogyasztási mintázatot, amely mérsékli negatív környezeti és társadalmi hatásait.

24. Hogyan kell megváltoztatni a gazdaság szerkezetét?