Frissítse Flash lejátszóját!
Csak a n?‘knek

"A környezeti problémákat komplex módon kell kezelni"

nyomtatható verzió
2015. december 10., csütörtök, 11:35
Az OKTF NHI megbízásából 2015 novemberében az ÖKO-Pack Kft. egy mintaprojekt keretében felmérte az önkéntesen csatlakozó hatóságoknál és civil szervezeteknél, hogy mely területeken lehetne a keletkező hulladék mennyiségét mérsékelni. Dr. Béres Andrással, a Herman Ottó Intézet főigazgató-helyettesével beszélgettünk a tapasztalataikról.

 EWWR_80

Dr. Béres András

Miért érezték fontosnak a mintaprojekthez való csatlakozást?

A 2015 július 1-jén alakult Herman Ottó Intézet a Földművelésügyi Minisztérium (FM) szakmai és tudományos háttérintézménye, ami két korábbi Intézet, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) és a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NEKI) összeolvadásából jött létre. Alapvetően nem hatósági tevékenységet folytat, hanem a földművelésügyi tárca munkáját segíti, legyen szó a törvényalkotásról, vagy a környezetvédelemhez, agráriumhoz tartozó szakmai kérdések tisztázásáról, vagy épp a szemléletformálásról. A Herman Ottó Intézeten belül két olyan igazgatóság is van, ami a környezet-, illetve a természetvédelemmel foglalkozik. Ezek közül a Környezetügyi Igazgatóságon a 3 osztály közül az egyik a Hulladékgazdálkodási és Közszolgáltatási Osztály. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos kérdések megválaszolása tehát a napi feladataink közé tartozik. Épp ezért éreztük úgy, hogy kötelességünk részt venni ebben a programban.

Mennyire volt nehéz bevonni a kollégákat a programba?

A hulladékgazdálkodás területén az igazgatóság munkatársai a maguk módján mindent megtesznek azért, hogy a helyes úton járjanak, legyen szó akár a szelektív hulladékgyűjtésről, akár a komposztálásról. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olyan helyen dolgozhatunk, ahol az Intézet szándékai és az adott személyek szándékai egy irányba mutatnak. Nemcsak összeadódnak, hanem sok esetben meg is sokszorozódnak. Ötletekből, kreativitásból eddig sem volt hiány, így mindenki szívesen csatlakozott a vállalásokhoz.

Miként értékeli a programot, mely területeken sikerült előrelépniük?

Két olyan terület van, ahol a már meglévő rendszerhez képest is jelentős előrelépések történtek. Az egyik, hogy a program hatására felülvizsgáltuk a Herman Ottó Intézetben már működő szelektív hulladékgyűjtési rendszert. Mind a hatékonyságot, mind a meglévő gyűjtőkapacitást, mind a másfajta vagy további gyűjtőedényzet beszerzésének lehetőségét feltérképeztük és ezáltal sikerült a rendszert továbbfejlesztenünk.
A nyáron létrehozott konferenciaközpontunkban új feladatként merült fel a szelektív gyűjtőrendszer kialakítása - természetesen a már meglévő rendszerhez hozzáillesztve és együtt tökéletesítve a kettőt.
A másik a komposztálás kérdésköre. Egy komposztáló már üzemelt az Intézet udvarán, ami mellé a program részeként egy komposztáló kast is építettünk. A folyamatban - ami 3-4 órát vett igénybe - kb. 30 kolléga vett részt és bátran állíthatom, hogy a végeredmény mindenkinek elnyerte a tetszését!
Alapvetően úgy gondolom, a környezetvédelem területén akkor fogunk tudni a jelenleginél is nagyobb sikereket elérni, ha meg tudunk pendíteni egy belső húrt az emberekben. A komposztáló kas esztétikus külseje például képes erre. Nemcsak szemet gyönyörködtető, de a hagyomány őrzésére is tökéletesen alkalmas.
Ehhez kapcsolódóan külön edényzet is kihelyezésre kerül, amiben a komposztálható anyagokat fogjuk gyűjteni.

EWWR_84

Mi volt a program legnagyobb meglepetése - akár pozitív, akár negatív értelemben?

Azt gondolom, hogy a már meglévő rendszereket is érdemes időről időre felülvizsgálni és apró változtatásokat végezni. A szelektív gyűjtésnél például új edényzet - kartonból kialakított beltéri gyűjtőedények - jelentek meg, amelyek még inkább felkeltették a kollégák figyelmét.
A legnagyobb meglepetést viszont egyértelműen a Hulladékcsökkentési Héthez kapcsolódó kiállítás és workshop jelentette. Ez az Intézet saját programja volt, és elsöprő sikert aratott. A "Hozz ki többet kevesebből!" címmel meghirdetett pályázatunkra 256 db pályamű érkezett az iskolásoktól. Volt közöttük izzóból készült karácsonyfadísz és pillepalack körhinta is. Az egyik legmeglepőbb egy fahamuból és konzervdobozokból kialakított működő lúgos akkumulátor volt, ami 4-5 V körüli feszültséget képes előállítani. Messze felülmúlta a várakozásainkat a tapasztalt nagy mértékű aktivitás és kreativitás!
A workshop megnyitóján Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid főigazgató úr is kiemelte, hogy nemcsak az volt a cél, hogy a diákok egymaguk készítsenek tárgyakat, hanem hogy vonjanak be másokat is - legyen szó családtagokról, barátokról, tanárokról. Így sokkal több ember érdeklődését tudtuk a környezettudatosságra irányítani. Azok a gyerekek, akik ebben részt vettek, hozzájárultak a mi szemléletformáló munkánkhoz is.
A kiállítás és az azt követő, már felnőtteknek szóló workshop megszervezése alapvetően Csiffáry Nóra és Gadácsi Réka kolléganőim munkájának eredménye, akik a teljes programban való részvételben, koordinációban oroszlánrészt vállaltak, ezt a munkát ezúton is nagyon köszönöm Nekik!

Hogyan tovább? Mi az, amit a programból hosszú távon is folytatni kívánnak?

Valójában a Herman Ottó Intézet nem jó kontrollcsoport, mert a tevékenységünkből fakad, hogy nem kérdés a program hosszú távú folytatása.
Személyes véleményem, hogy az ilyen rövid kifutású - 1 hónapot felölelő - programok eredményességét igazán az bizonyítja, ha 2-3 év múlva is ugyanúgy, megfelelően működnek.
Néha ezért kicsit szkeptikus is vagyok a különböző "világnapokkal" is. Jó, hogy ráirányítják a figyelmet a Föld megóvására, a vizeink fontosságára, a talaj szerepére az életünkben, vagy a más alapvető környezeti problémákra, de egy nap azért a hosszú távú cselekvés szempontjából nem sokat számít. A figyelemfelhíváson túl el is kell érni a kitűzött célokat, fenn is kell tartani az elért eredményeket, az eseti akcióprogramokban megismert információkat a "szürke hétköznapokban" sem szabad elfelejteni. Igazán sokat akkor tudunk tenni a környezetünk megóvásáért, ha ezek a célok a mindennapi életünkben teljesen természetesek lesznek. Akkor jó, ha ez önműködő módon az életünk részévé válik.

EWWR_82  EWWR_83

Intézetünk névadója, Herman Ottó, mint polihisztor, a tudomány és a hétköznapi élet több területén alkotott maradandót. Mi is az ő szellemiségében próbálunk működni és a környezeti problémákat komplex módon igyekszünk kezelni. Azt gondolom, hogy akkor tudunk a legtöbb környezeti kihívásra helyes megoldást találni, ha minden érintett terület szempontjait figyelembe vesszük. Ha így teszünk, akkor nem fordulhat elő az, hogy bár egy problémát megoldunk, egy másikat generálunk.

A Herman Ottó Intézet egyik kiemelt területe az agrárszakképzés. Felmerült esetleg, hogy a komposztáló kas építés bekerüljön a képzésbe?

Minden további nélkül! Sőt, bizonyos, a környezetvédelemhez tartozó képzések, vizsgák szervezése is Intézetünkhöz tartozik, tehát első kézből fog eljutni az információ a felhasználókhoz. A zöldhulladék, biohulladék komposztálásának kérdése egyébként egy jó példa a környezetvédelem összetett feladatrendszerére, hiszen azon túlmenően, hogy hulladékgazdálkodási, hulladékkezelési kérdés, a komposztálás fontos szerepet játszik a mindennapok levegővédelmi problémáiban, az éghajlatváltozás mértékének csökkentésében, talajaink állapotának fenntartásában, javításában.

recity.hu
 



Bookmark and Share